Így éltük meg...

Lépésről a másikra

01. - 02. - 03. - 04. - 05. - 06. - 07. - 08. - 09. - 10. - 11. - 12. - 13. - 14. - 15. - 16. - 17. - 18. - 19. - 20. - 21. - 22. - 23. - 24. - 25.
26. - 27. - 28. - 29. - 30. - 31. - 32. - 33. - 34. - 35. - 36. - 37. - 38. - 39. - 40. - 41. - 42. - 43. - 44. - 45. - 46. - 47. - 48. - 49. - 50.
51. - 52. - 53. - 54. - 55. - 56. - 57. - 58. - 59. - 60. - 61. - 62. - 63. - 64. - 65. - 66. - 67. - 68. - 69. - 70. - 71. - 72. - 73. - 74. - 75.
76. - 77. - 78. - 79. - 80. - 81. - 82. - 83. - 84. - 85. - 86. - 87. - 88. - 89. - 90. - 91. - 92. - 93. - 94. - 95. - 96. - 97. - 98. - 99. -100.
Ezek nem LOTTÓ számok, hanem? na mi? igen linkek sorban részenként. Egy katt és ott a folytatás!

2011. május 30., hétfő

Alap állapotok és ??? 04.


Nem tudok még elaludni, úgy érzem napokig bírnám alvás nélkül. Sikerült találnunk egy nagy áruház mellett nyugis pihihelyet, igaz fényárban úszik, be is kellett sötétíteni, de ezért nyugis. Jó lenne, ha tudnék aludni én is egy kicsit...Imre már hortyog...jó neki...én meg fel vagyok húzva, mint egy duracel nyuszi... Egy kicsit furcsán érzem magam. Mint aki, azt sem tudja, hogy kerül oda, ahol van, s mi történik vele. Mint aki álmodik, vagy filmet néz - nem vele történek a dolgok...csak ülök, s bámulok kifele, igazi pálmafa bólogat felém, nem messze kutya ugat az éjszakába, vagy tán a hajnalba..nem tudom...nem akarok zörögni, hogy megnézzem az időt, legalább Ő aludjon. Bámulok, szinte úgy érzem már órák óta mozdulatlanul, mint aki attól fél, ha megmozdul elillan az álom...lustán hömpölyögnek a gondolataim...elidőzök néhányuknál... Ma vasárnap van, vagy inkább hétfő hajnal..ehh mindegy, az a lényeg, hogy hétvége volt. Anyu biztos hívott egy párszor..mindig így van...ha én nem telefonálok, akkor Ő. Na mindegy, most még biztos nem fog gyanút, máskor is megesett, hogy két-három hétig nem beszéltünk. Nem tudok minden héten ugyanarról beszélgetni, neki csak az a fontos, hogy biztonságba tudjon, s rá vegyen arra, hogy mi a jó, helyes út. De tényleg, mi a jó , helyes út? Mások igényeinek megfelelve élni, munkahelyen minimálbérért robotolni napi 12 órát, nem nőnek való fizikai munkával tölteni?Gyomorideget kapni másnak a kapzsisága és hataloméhsége miatt? Hónapról hónapra...?Élni?Vegetálni! Ez a helyes kifejezés inkább...Hát nem ...kösz szépen, nem . Nem kérek belőle...Inkább megint fejest ugrok valamibe, mint már tettem többször, lássuk meg mi sül ki ebből az egészből,?Eddig a fejeseim, - legalábbis legtöbbször minimum ,,agyrázkódással végződött, most talán sikerül ...elkerülnöm... Ha meg megint betörik a fejem, hát istenem ! az csak nekem fáj, különben is erős csontozatú vagyok. ...de most valami azt súgja sikerülni fog, lehet, hogy beletelik egy kis időbe, de jó úton haladok... jelei vannak...például, hogy nem vagyok ideges, se nem aggódom . Pedig lenne miért. Lássuk csak: Majd 50 ezer forint volt csak arra, hogy elinduljunk, mire a határra értünk már 30 ezer sem volt, amit átváltottam. Van egy darab szalonnánk, kenyerünk, egy kis édességünk, kávénk. Mi is még? ja még dohányunk, sajna mindketten füstölünk. Aztán kb : ennyi. Meg hát az autó. Nem jó a sebességmérő óra, a tolató lámpa, előfordult az utóbbi időbe többször is, hogy nehezen, vagy egyáltalán nem indult. Volt,hogy úgy kellett bikakábellel beindittatnunk...diesel, állítólag gyenge az aksija, vagy valami elektromos hibája van. De mióta elindultunk, ez a hiba mintha megszűnt volna. Ja, meg hát, be kellett volna fizetnünk a biztosítást, és az autót nem ártott volna átíratni a nevünkre már végre. De nem így lett, bízunk abban , hogy amivel nem foglalkozunk, az nem is létezik..Na ez most komoly, nem viccelek. Már van tapasztalatom e téren. Eddig legalábbis mindig elkerültük az ellenőrzéseket. Meg még van egy apróság...hát igen...na szóval...párom nem is vezethetne... ugyanis nincs jogsija.(pssszt)Attól független sok rutinos sofőrt lepipál. Egy papír darabbal több, vagy kevesebb...mit számít!? A lényeg a lényeg, hogy ennél jobb feltételekkel már el sem is indulhattunk volna közel 3500 km megtételének. Bárki neki vágna, nem igaz :) ? Ha az ember a szobájában depressziósan kuksolva álmodozik a jobb élet felől, az mennyivel jobb? Meg különben is...az emberek többsége mindig a biztonságra törekszik. S mit ér el vele?Annyira fél a bizonytalanságtól, hogy még a biztonságot is biztonságossá akarja tenni..és így tovább. Nem nagyon van ebből kiút, csak körbe - körbe forgás...az ördögi körben. Evvel telik el az élet nagy része, s nem vesszük észre, hogy nem élünk...csak vegetálunk...én élni szeretnék, ha lehet...kérem szépen alássan...mert, ha még meg sem próbálom....hmmm.... Nos száz szónak is egy a vége: el indultunk, úgy ahogy, majd lesz valahogy, mindig volt, s lesz. S ha a határozott elképzelésünk, kitartásunk meg marad végig , akkor nincs mitől tartanunk...

Nincsenek megjegyzések: