Sétálunk tovább. Újabb bár a sarkon, ebben az utcában amit láttam ez már a harmadik. Hogy is van ez? Egy utcába minimum három bár? Nem sok ez egy kicsit? Hogy élnek meg? Pláne egy ilyen kisebb településen, mint ez itt? Persze már régebben hallottam az élő két lábon járó mindig kéznél lévő lexikonomtól erről, hogy a spanyoloknál központi hely a bár, nem úgy mint nálunk, ahol szinte luxus számba megy, ha beülhetsz egybe. És itt a bár nem feltétlen elit hely, de nem is kocsma jellegű. Náluk a bározás bele tartozik a mindennapi életvitelükbe. Ugyanis Ők nem kávéznak otthon és általában reggelizni, ebédelni is ilyen helyre járnak. És nem csak a pénzesebb emberekről van szó. Az átlag jövedelemmel rendelkezőkről. Na de akkor is soknak tűnik a bárok száma, Párom megkérdezi:,, mi lesz amikor nagyobb településen látsz egymás mellett, bárt bárra halmozva, s mindegyikben vannak fogyasztók? ''Mi lenne? Néznék nagyokat, szintén. Vagyis nem . Azért sem! Megfogadtam magamnak :nem és nem fogok semmin sem csodálkozni, sem hüledezni se semmi ilyesmi megnyilvánulást produkálni.
Sétálunk tovább, megint balra kanyarodtunk, úgy tűnik megkerüljük a háztömböt és vissza jutunk az autóhoz. Most épp egy telep mellett haladunk el, aminek tárva nyitva a kapuja, s belátni. Pár darab munkagép látszik, biztos valami vállalkozóé, vagy az önkormányzaté- találgatjuk, miközben megyünk tovább, de Imre egyszer csak gondol egyet, visszafordul és bemegy. Megállok, s várok türelmesen. Nem megyek utána, valahogy nincs kedvem magánterületre meghívás nélkül besétafikálni. Nem kellett sokáig várni, már itt is van és folytatjuk az utunkat. Közben elmondja, hogy a gépeken kívül semmi ,egy lélek sem található, de látott kettő nagy tartályt, amiben üzemanyag van. Valószínű itt tankolják meg a munkagépeket. Csak azt kellene megtudni, hogy jó e nekünk. Mármint az autónknak. Megbeszéljük, később még vissza nézünk, hátha valakivel tudunk beszélni és megszán egy kis üzemanyaggal.
Aztán ahogy megyünk Párom megpróbál két dohányzó járókelőtől is cigit kunyizni. Nem jön össze. Mindegyik az utolsó szál cigijét szívja ép. Na mindegy! Lehet, hogy most jön el az ideje, hogy leszokjunk? Végül is egész jól bírjuk.
Imre megint bemegy egy telepre, úgy tűnik valami műhely, sosem tudni, hátha tudnak munkát. Én reménykedem, hogy lesz valami. De nem görcsölök rajta. Már jön is vissza. Semmi. Se adni nem tudnak munkát, és nem is tudnak itt a környéken. Esetleg a tengerparton lehet valami, de az meg több kilométerre van innen. Visszaérünk az autóhoz, pont jön egy rendőrségi autó, Imre megállítja. Eldiskurál vele, kiderítette, hogy ez egy kis település, elzárva szinte mindentől, itt nincs segélyszervezet, aki talán segíteni tud: az a Pap. Nem is kell megkérdezni merre találjuk, a hátunk mögött jól láthatóan a falú felé tornyosul a legmagasabb ponton a templom. Persze, hol lenne máshol? Az alattvalók az egyház alá valók. Hát akkor induljunk neki. Mindig csak felfelé. De előtte még megakarok nézni valamit. Láttam tőlünk nem messze egy táblát, gyanítom turista információs, jól lenne már végre megtudni hol is vagyunk egyáltalán. Igen, jól sejtettem az, és Pals a neve e falunak. Hmm, azért nem árt tudni ép hol vagyunk, nem igaz?
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése