Miközben isszuk a délutáni kávénkat és Párom már teljesen éber állapotban van, azon tanakodunk merre induljunk el? És miközben ezt latolgatjuk arra leszek figyelmes, hogy a másik oldalon egy autós próbál kiállni a bepréselődött többi autó közül. Na, ezt most megnézem, hogy csinálja, erre várok már mióta, hogy lássak egy ilyen produkciót. Felhívom párom figyelmét a jelenségre és ketten érdeklődve már szinte szurkolva figyeljük a beszorult autóst. Hát mit ne mondjak! Most már kezdem kapiskálni miért van olyan sok horpadt, horzsolt, visszapillantó sérült autó itt Spanyolországban. Mert az feltűnt, hogy több a sérült kocsi, mint az ép. És ez nem túlzó kifejezés. Hát kérem szépen. Nagyon egyszerűen megoldja ez az ember a kiállást a parkolóból. Addig tolja az előtte, háta mögött lévő autókat, míg annyi helye lesz, hogy ugyan bele izzadva többszöri korrigálás után de sikerül ki szabadulnia a szorult helyzetéből. Aztán mikor sikerül neki, kiszáll körbe járja a saját autóját, gondoljuk azért, hogy lett e baja, a többiére rá sem hederítve elporzik. Hmmm. Elképesztő. Nekem legalábbis az. Páromnak már nem annyira, mert Ő már látott ilyesmit. Állítólag itt nem égbe kiáltó dolog ez. És elmeséli már nem előszörre, hogy amikor neki az öt méter hosszú Renault-ja volt, bizony vele is elő fordult hasonló. Itt nem törődnek avval, hogy be tartsák a parkolási távolságot. Most már saját szememmel láthatom mért mondta kajánul éjszaka, mikor leparkoltunk itt, hogy elegendő távolságot hagy az előttünk lévő autó és köztünk, biztos, ami biztos alapon, mert a spanyoloknál sosem lehet tudni. Látványosan megélénkült a forgalom az utakon, járdákon. Érezhető, hogy elkezdődött a pihenőidő. Mivel nem tudok már egy helyben ülni, késztetést érzek, hogy menjek, mindegy merre, csak valamerre. Mondom Páromnak ezt, és elhagyva az autót elindulok a téren. Közepes méretű tér, amiből hosszú sétáló út vezet egész a híd alá, amin átjöttünk és sejtetni engedi, hogy még tovább fog tartani, ha egyszer befejezik. Maga a teret járó lap fedi, van kerékpáros út, egymástól bizonyos távolságra padok. A csemete fák kocka alakú beton ágyásban. A tér közepén fedett rész van, ami egy modern buszpályaudvarhoz hasonlítható- de nem az. Egy le és egy felmenő mozgólépcső van alatta. Mint már voltam lent, már tudom, hogy innen a metróhoz lehet lejutni. Tovább sétálva egy nagyobb henger alakú, minden oldala üvegablakokból álló lift van. Evvel is a metróhoz lehet lejutni. Még tovább sétálva a főút közelébe kerülök, ahol a villamos végállomás is van. Nagyon messzire nem akarok elbóklászni, és az autó fele visszafordulván felfedezek egy metrós térképet. Megnézem, hátha kiderül, hol is vagyunk.
Hiába is vizslatok, nem egyértelmű, hogy hol vagyunk. Metró útvonalának egy szakasz térképe. Ez biztos. Ez egyértelmű. Gondolom ennek, ahol vagyunk. Egy nagyobb piros pötty felett Gorg van írva. De ez nem utca név. Lehet, hogy ennek a megállónak a neve? Vagy ennek a kerületnek? Gorg. Jó lesz megjegyezni. A térkép tetején meg Badalona van írva. Nem hallottam még róla. Na most akkor nem Barcelona külterületén vagyunk? Ehh, majd megnézetem Párommal, Ő csak jobban eltud rajta igazodni.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése