Szombat délután van. Most zárt be az autó szerelő-műhely, körülöttünk lecsendesült a forgalom, érezhető, hogy hétvége van. Előttünk még mindig a teherautó áll, valószínű, hogy hétfőig nem is viszi el innen a gazdája. Délelőtt elvoltunk sétálni, a környéken, de nem sokat bóklásztunk, leginkább itt a kocsiban üldögéltünk, mint most is. Úgy ülünk itt, mint akiknek fizetnek. Ülünk, beszélgetünk, figyeljük az embereket. Reggel megettük a maradék kekszet, tej még maradt. Kávénk elfogyott, egy kis zacskó dohányunk még van, de hozzá hüvely az nincs. Viszont van még néhány filter zöld-teánk és Párom kitalálta, hogy igyunk azt. Elmegy a bároshoz viszi a bögrét, kér tőle forró vizet, én meg addig keressem elő legyek szíves a pipáját. Kitalálta, hogy abba szívjuk el a maradék dohányt. Jó. Így is lett, mire előszedem a pipát, Ő is vissza tér. Míg a filter ázik a forró vízben, addig Párom megtömi a pipát és rágyújt. Én már előre kiröhögőm magam, hogy milyen látványt nyújthatok, ahogy pipázok. Mikor Párom átadja a pipát, kapom a használati utasítást is hozzá. Ne úgy szívjam, mint egy cigit, hanem először pöfékeljek néhány apróbbat, közben nem árt a tetejét befogni ,aztán utána szívjak bele egy tekintélyest. Hát kérem szépen a majdhogynem röhögésem közepette ez nem igen akar sikerülni, kétszer vissza kellett adnom Páromnak a pipát, hogy keltse újra életre, mert nálam kialszik, vagy nem tudom mi van vele, de nem jön belőle semmi. Közben elképzelem magam, mint kívülálló aki meglát egy autóba ülő nőt, aki pipázik...ezzel viccelődve és ezen nevetgélve aztán belém hasít, hogy éppen ezért talán úgy kellene ezt csinálnom, hogy más ne igazán lássa. Mert, hát na...azért mégis... mikre képes vagyok a nikotin éhségem csillapítására! Ez hihetetlen. Soha életemben nem pipáztam , eszembe sem jutott volna. És most tessék a nikotin éhség győzedelmeskedett. Néhány slukkot sikerült kicsalnom belőle, ami elég is ,mert így nagyon erős és kaparja a torkom. Megállapítjuk, hogy így gazdaságos dohányozni, mert kevesebb dohány kell hozzá, mint két cigihez és tovább is tart, arról ne is beszéljünk, hogy sokkal erősebb és hosszabb időre eltelít.
Viszont a meleg tea nagyon jól esik. Mióta úton vagyunk nem is vettünk magunkhoz semmilyen formában meleget. És az bizony már több, mint két hete volt.
Aztán úgy döntünk, hogy sétálunk megint egyet, csak most más fele. Már csak azért is, mert elfogyott a vizünk, keresnünk kell egy nyilvános kutat, ahol után pótolhatjuk a víz készletünket. Jól esik sétálni, túl sokat ülünk, ezt érzem is magamon. A fő úton bandukolunk és nyitott szemmel, mert sosem lehet tudni, hol van egy épület, vagy egy másik templom, ahol esetleg segítséget kaphatunk. El is haladunk két kisebb templom mellett, de mindegyik be van zárva és a táblákon a mise időn kívül semmi más információ nincs. Közben Párom sikeresen szerez egy szál cigit egy járó kelőtől. Vizes-flakonunkat is sikerül megtöltenünk az egyik játszótérnek csúfolt valamin. Szegény gyerekek! A játszó egy mit is mondjak? Körülbelül nem lehet nagyobb 20 négyzet méternél, ahova be van rakva egy mászóka, egy hinta, meg még egy nagyobb mászóka, aminek a tetején egy kis házikó van. Homokozó nincs, pad sincs. És mindez, ami mondjuk dicséretes egy olyan puha gumin van, ami rendszerint zöld színű, amin még így cipőbe is kellemes menni. Számomra fantáziátlan és hiány érzetet keltenek ezek a játszóterek, de ez csak az én véleményem, aki hajlamos a kritizálásra. Mert a gyerekek attól még jól érezhetik magukat, ha nekem nem tetszik.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése