Pihi közepette a ...22.

- Neki vágtunk felkészületlenül, tudtuk nem lesz elég a pénzünk, de tudjuk azt is, hogy valahol megtaláljuk a számításunkat.

Párom ki soha nem ígért semmit és kertelés nélkül nem szépítve elmondta a lehetséges nehézségeket, csak annyit mond:,,az éppen adott lehetőségekből mindig kifogja hozni a tőle telhető legtöbbet.'' (Soha nem kértem tőle ígéretet semmire) Tudom, hogy így van, és nekem ennyi elég is. És én dönthettem el vállalom, vagy sem. Még nem akaródzik , hogy elinduljunk, ezért maradunk. Figyeljük a környezetet, a rendszámokból ítélve sok francia jár át ide a határon túlra vásárolni. Több kisebb- nagyobb üzlet, áruház,piac van itt. Nem beszélve az éttermekről. Mondjuk mint egy kisebb falu lenne. Hatalmas területen fekszik e határátkelő több parkolóval, rengeteg autó, kamion és lakóautó.

Szemlélődök, közben érzetek kavalkádja kavarog bennem lágyan. Az öröm, elégedettség, hihetetlenség, megdöbbenés és csodálkozás ez mind így együtt. Örülök és elégedett vagyok, hogy itt lehetek, bár még olykor hihetetlenek tűnik számomra, az meg pláne, hogy ma reggel még azt sem tudtuk hogyan tovább , és egyik pillanatról a másikra megoldódott mondhatni egy csettintésre a kérdés. Úgy, hogy nem tettünk szinte érte semmit, nem gondolkodtunk mit tehetnénk, türelemmel, nyugodtsággal, nem pánikolva, -,,hogy Úristen mi lesz velünk! ''- csak hagytuk hagy történjenek a dolgok. Na meg az 5 eurós eset! Nekem ez olyan hihetetlen, megdöbbentő, és félelmetes, hogy velem esik meg olyan, amin érzem, hogy nem fizikai hatás által történik. Olyan, amit már számtalanszor hallottam másoktól, vagy láttam filmen, amire csak legyintettem és általában úgy neveztem, hogy ,,amerikai nyálas baromság .''

Hogy hihető legyen számomra, amit tapasztaltam párommal sokat beszélünk róla, de egyelőre még ott tartok evvel a dologgal, hogy tudom megtörtént, velem , velünk, de felfogni és magamévá tenni még nem igazán tudom. Fogalmazhatnék úgy is, hogy tudomásul veszem létezését, de nem tudok mit kezdeni vele, amellett nem hagy nyugodni, és olyan érzetem van, mintha egy kisgyerek lennék, ki most fedezi fel a világot. Rácsodálkozva fél is tőle, meg nem is.

S e színes érzetek kavalkádját mintha körbe ölelné egy nagyobb érzet, ami azt kelti bennem, nem kell félni semmitől, minden rendben lesz, semmi olyan nem történik, ami miatt aggódnom kellene, védve vagyok valami által, mert semmi sem történik véletlenül..mondom ezt úgy, hogy nem ki gondolom biztatás gyanánt, hanem érzem.