----,,Szia Szívem!”-ül be az autóba párom -vagy inkább vágódik , mint akinek nagyon sietős. Jó, de hova? Vagyis hogyan? Nézek rá némán, szemöldökömet felhúzva kérdőn, kezembe nyom két kisebb péksütihez hasonló valamit, meg a pohártartóba szór némi aprópénzt. Bambán bámulok a pénzre, majd rá ,szorongatva az élelmet, és türelmesen várom a folytatást. Miközben az autót leheli életre, elmeséli: ,,találkozott három munkással, kik egy autóban ültek, megkérdezte tőlük merre kell menni a határhoz és mennyire van ide. Egyikük egy arab fiatal srác, ki tud spanyolul. Elmondta neki, nincs üzemanyagunk, erre ők előkotorták a zsebükben lévő összes aprót, és csak azért nem többet, mert nem divat sok pénzt hordani maguknál, oda adták neki, ráadásul még a reggelijükből is adtak. És most siessünk, a benzinkúthoz, mert mindjárt itt a gyerek, ki tankol nekünk a kártyájával..”.és valóban már integet is a srác és fut a kút felé...
Én meg, meg nem szólalva a meglepetés és a megdöbbenés keverékével, olyan érzetem van, mintha nem is velem történnének a dolgok, csak egy filmet néznék. De mire átgurulunk a benzinkúthoz már felocsúdok. Ráadásul még van annyi üzemanyag, hogy nem kellett idáig tolni az autót. .Beállunk oda, ahol a srác van. Valamit tevékenykedik, megkapom a kellő felvilágosítást. Itt kívül van kártyaleolvasó, és ha avval akarsz fizetni, előbb azt bedugod a gépbe, és ha minden rendben, beállítod mennyit akarsz tankolni és máris folyik a drága nedű. Mivel már felfogtam mi a helyzet, van tovább! Vadul vigyorgok, mint egy félbolond. De valami nem stimmel...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése