Reggel, néhány perccel múlt nyolc óra. Isszuk a hideg kávénkat. Az, hogy a kávé hideg már úgy ahogy nem zavar, és ami nem szokatlan számomra, mert a munkahely megedzett ilyen szempontból. Nem volt ott sem időm mindig melegen inni a kávét. Hanem ami nagyon rossz, az az, hogy elfogyott a cukor, ami nélkül a kávém nagyon keserű. Igaz normális esetben sem teszek sok cukrot a kávéba, csak keveset, inkább több tejjel iszom. De most nem normális helyzetben vagyunk, és ennek megfelelően se tej, se cukor. Csak a hideg keserű kávé, amit egyre nehezebben és nagy kortyokban nyelek le. Brrr. Lehet, hogy leszokom róla. Persze Páromnak ez nem okoz gondot, mert Ő amúgy is üresen issza a kávét, na jó néha egy kis tejet is löttyint bele. De mélyen velem érez. Ki is mutatja. Vigyorával. Ami abból fakad, hogy Ő szerinte mókás arckifejezésem van, miközben nyelem a keserű nedűt. Van még pár szál cigink, egy szálat megosztva elszívunk, miközben számadást végzünk. Van közel négy eurónk. Vennünk kell élelmet valami nagyon kiadóst, ami sokáig eltart. Erről eszünkbe jut, nem is ettünk tegnap délelőtt óta, akkor is csak azon az egy bagetten osztoztunk.
Aztán a többit majd meglátjuk. Menet közben. Párom majd kérdezősködik, munka és segélyszervezetek hol léte felől. Ott talán tudnak adni csekély élelmet, ha mást nem is. Imre már régebben felvilágosított, és időnként szóba jön mostanában is, hogy itt Spanyolországban nagyon erős a segélyszervezetek hálója. Carritas, Cruz Roja (Vörös Kereszt) ez a kettő legnagyobb szervezet. Élelmet, ruhát osztanak a rászorultaknak, segítenek munkát találni, ha szükséges el lehet menni a menhelyeikre, ahol lelehet fürödni, mosni, és aludni. Általában önkéntesek, akik a szabadidejükben segítenek a segítségre szoruló embereken, hovatartozástól, nemtől függetlenül. Bízunk benne, hogy ez ránk is vonatkozik.
Megállapítjuk, hogy nem is olyan rossz helyen parkolunk. Senki nem figyel ránk. Jönnek- mennek gyalogos emberek, autóval közlekedők. Éjszakai hezitálásomat elmesélem Páromnak és erről beszélgetünk egy darabig. Kétségeimet és aggodalmaimat magával vitte az éjszaka. Mint az álmatlanságomat is, valószínű az is bele játszott, hogy mint valami védő függöny vonta be a pára az ablakokat, és amint ezt meg láttam már hamar eltudtam aludni .
Bizakodóak vagyunk, ez nagy város : több lehetőség. Tényleg, jut eszünkbe, hol vagyunk? És egyáltalán. Milyen nap van ma?
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése