Mennénk! - Maradunk? 37.

Nem sokáig kell várakoznunk, már jön is kezében minden kétséget kizáróan látom papírpénz, mond valamit, Párom megköszöni és elköszönnek egymástól, észbe kapva gyorsan én is elköszönök és már megyünk is lefele a lépcsőkön az öröm, az elképedés, értetlenség, hitetlenkedés keverékével.

Örömujjongás közepette szinte szökdelve bámuljuk a 20 eurót, amit kaptunk. Hihetetlen, hogy egy perccel ezelőtt még nem tudtuk mi lesz. És most minden egyik pillanatról a másikra megoldódott. Megáll bennem az ütő egy villanásnyira, mikor eszembe jut, hogy ezt éreztem meg az előbb. Te jó ég! Ez félelmetes! Micsoda erők munkálkodnak körülöttem, körülöttünk? Igaz máskor is volt megérzésem, de hogy ilyen hamar történik is valami...na ezen majd jó lesz elgondolkodnom és beszélni erről Párommal. Arról meg pláne, hogy másodszorra történik Velünk ilyesmi rövid időn belül. Hogy is van ez? Eh, majd később...

Mikor már az öröm alábbhagy és elhisszük, hogy megtörtént ez a dolog, lehiggadva elmeséli Párom a párbeszédet. Megkérdezte az Ember, hogy tulajdonképpen miért is keressük a Papot? Erre Ő elmondta, hogy munkát keresünk, de elfogyott az üzemanyagunk, pénzünk, élelmünk- egyszóval csapdába kerültünk és a rendőr tanácsára keressük az Atyát, abban bízva, hogy tud valahogy segíteni. Aztán megkérdezte, hogy mi az amire szükségünk van és most a legfontosabb számunkra? Üzemanyag. És ekkor ment kihozni a 20 eurót.

Mire az autóhoz érünk még mindig a történtek hatása alatt állva, de már lehiggadva, megbeszéltük, hogy nincs miért tovább itt lennünk, megyünk keresünk egy benzinkutat, tankolunk és folytatjuk utunkat tovább. Míg én gyorsan letörlöm az ablakokat, addig Párom már izzítja is az önindítót. Beülök jó eső érzéssel és hangosan hálát adva köszönetet mondva mindketten az embernek, Imre beindítja az autót.

Az autó beindul, de egy röffenés és megugrás után leáll....

Összenézünk. Hát ez meg most mi a fene? Rájövünk. Ennyi üzemanyag volt a tartályba, ennyi és nem több. És ahelyett, hogy káromkodnánk mindkettőnknek a dolog jó oldala jut eszünkbe. Még jó, hogy volt annyi üzemanyag, hogy idáig elértünk, letudtunk parkolni, úgy ahogy illik és szabályos. Na ez nagyon ki volt számolva, úgy, hogy nem is tudtunk róla!