Így éltük meg...

Lépésről a másikra

01. - 02. - 03. - 04. - 05. - 06. - 07. - 08. - 09. - 10. - 11. - 12. - 13. - 14. - 15. - 16. - 17. - 18. - 19. - 20. - 21. - 22. - 23. - 24. - 25.
26. - 27. - 28. - 29. - 30. - 31. - 32. - 33. - 34. - 35. - 36. - 37. - 38. - 39. - 40. - 41. - 42. - 43. - 44. - 45. - 46. - 47. - 48. - 49. - 50.
51. - 52. - 53. - 54. - 55. - 56. - 57. - 58. - 59. - 60. - 61. - 62. - 63. - 64. - 65. - 66. - 67. - 68. - 69. - 70. - 71. - 72. - 73. - 74. - 75.
76. - 77. - 78. - 79. - 80. - 81. - 82. - 83. - 84. - 85. - 86. - 87. - 88. - 89. - 90. - 91. - 92. - 93. - 94. - 95. - 96. - 97. - 98. - 99. -100.
Ezek nem LOTTÓ számok, hanem? na mi? igen linkek sorban részenként. Egy katt és ott a folytatás!

2011. június 28., kedd

A tanulságok pillanatai...(a hogyan nem a mi dolgunk) 33.

De valahogy akkor is fel kell hívni Katiékat! Nincs mese! Kölcsön kell kérni Tőlük. Csak ők tudnak segíteni.
Valamikor régen még Imre segített egy párnak e honban megtelepedni, kik azóta is Malaga mellett élnek, egy évben egyszer, kétszer még beszélnek is telefonon. De Ők sem tudják, hogy Spanyolországban vagyunk. Csak annyit, hogy szándékozunk kijönni majd valamikor, de ő leakarta beszélni Páromat, mondván itt sem jobb a helyzet, nagy a munkanélküliség, náluk is csak Ő dolgozik. De ilyenekre nem adnunk, aki akar az talál munkát. Előbb utóbb.
Nos, mindenesetre most, hogy mindketten rájuk gondolunk, mint lehetséges segítő kezet nyújtó emberekre, nekem már az is eszembe jut, hogy hogyan hívjuk fel Őket. Egy nyilvános telefonfülkéből kérjünk R beszélgetést. Biztos lehet és nem csak a filmekben létezik ilyen. Lefele menet találunk is egy fülkét és Párom próbálgatja, többször is többféleképpen, de nem jön össze. Nehezen mondunk le erről a lehetőségről, de ha nem megy, akkor nem megy. Lehet, hogy azért, mert mobilt akarunk hívni, az is lehet, hogy utcai fülkéből nem lehet ilyen hívást kezdeményezni, vagy esetleg mindkettő, találgatjuk, de miközben otthagyjuk a nem is oly rég reményt keltő fülkét, eszünkbe jut a posta. Na, gyorsabbra vesszük a menetet, hamar oda is érünk.
Aha, igen. Sietségünk felesleges energia pazarlásnak tűnik. Ugyanis a posta be van zárva, s ma már ki sem nyit. Csak délelőtt van nyitva, alig 4 órahosszát. Micsoda munkarend ez? Nahát! Érdekes most nincs rajtam ámulat, ugyan vajon miért? Igyekszem nyugodt maradni, tudomásul veszem a tényt, és hangosan csak annyit mondok:,,ennek valamiért így kell lennie''. Pontosan magam sem tudom miért mondom e szavakat, de mivel ezt is érzem, lehet benne valami. Na majd kiderül, mit tartogat nekünk a sors. Az autóhoz visszamenetünkbe azon az utcán megyünk, amelyiken az a telep van. Sejtem, hogy Párom megint be akar oda menni. De most nem maradhatok kint, nem úszom meg, mert megkért, hogy amíg Ő bekopog az épület ajtaján addig én nézzem meg, hogy mi van ráírva a két tartályra. Jó. Olvasni majdnem minden nyelven képes vagyok, de hogy mit is írnak, azt már csak az érti jobbik esetben, aki tud az adott írott nyelven. Tudásom polcán persze ott van a spanyol szótár, amit több kevesebb sikerrel használok, de hitványul vékony egy könyvecske. Talán, ha pár száz szót tudok (- Párom szerint mindig többet tud az ember, mint amennyit gondol- )és azt sem biztos, hogy ha belelapozok egy szót, vagy mondatot keresvén épp megtalálom, amikor kell.

Nincsenek megjegyzések: