Udine - Pordenone - Treviso -Vicenza - Verona ( itt újfent eltévedtünk)- Mantova (pihi kb:3 óra hossza)- Cremona - Piacenza - Tortona és Genova. Könnyedén szeltük át e városokat, miközben arra gondoltam, már az is mily nagy szó, ha egyikébe is eljut a távoli országban élő...de mi csak kipipáltuk - ez is megvolt- s örültünk, hogy haladunk...hmmm, már ahogy...érdekes jelenséget figyeltünk meg az olaszokkal kapcsolatban...egyfelől viccesss....másfelől viszont nagy koncentráltságot és türelmet igényel az olaszok közti közlekedés...Ugyanis mindenki forma 1 - es pilótának képzeli magát...hajmeresztő sokszor amit ezek produkálnak...rájöttünk,hogy náluk más az elmélet, mint a gyakorlat...például a sebesség korlátozó táblák esetében, tök mindegy ,hogy településen ,vagy autóúton mész, de ha megpróbálod betartani a sebesség határt- ami ugye a mi esetünkben nem egy egyszerű amúgy sem- akkor eszeveszettül dudálnak, a seggedbe nyomulnak...f elvannak háborodva. Olyan érzetünk van, mintha nekik mondjuk egy 50 - es korlátozó tábla, nem azt jelentené, hogy max... annyival lehet menni, hanem azt, hogy minimum... de nem csak ránk dudáltak..mindenki mindenkire...meg itt van az előzési stílusuk. Te jó ég! Imre mellett nem félek az autóba, mehetünk bárhol, vagy bármennyivel..de most azért néha vissza fojtottam a levegőt...ezek a legvadabb, legelképesztőbb helyzetekben előznek..mintha csak akkor lehetne...kedvenc előzési helyük a záróvonal, vagy ha máshogy nem megy, akkor a jobbról történő. Nos szóval...a KRESZ- szabályai itt is ugyanazok, mint máshol persze...de ők sajátságosan értelmezik. És az az érdekes az egészben, hogy sem egy koccanást, sem egy balesetet nem láttunk...hmm.. mégis csak forma 1 - es pilóták lennének... Míg az eddig magunk mögött hagyott városoknál nem sajnálkoztam, hogy kár, hogy nem nézzük meg ,addig Genovában szívesen elidőztem volna. Már késő este értünk oda, eső is esett - most először mióta úton vagyunk - de így az éjszakai fényekkel csodálatos nagyon nagy város, vagy mi..! Hatalmas épületei, fényárban pompázó kikötő...ja..erről jut eszembe... egy hajót háznak néztem...teljesen olyan volt,mintha szorosan a partra épült szálloda lett volna...Imre vigyorogva megjegyezte...,,ez egy utasszállító luxushajó, te kis butus.."-hehe, jól van na...könnyen beszél..neki már nem újdonság az ilyen, tudja hova tegye a dolgokat...de nekem..aki csak filmekbe látott ilyet eddig még...Szóval elvoltam ámulva, bár Rejtő Jenő misztikumának nyoma sincs...már a mai korra.. Na de haladtunk tovább, most már egyre több alagút volt, rövidebb, hosszabb, izgalmas. A tengerparton mentünk,de hegyeken keresztül, vagy át. Szerpentines , rengetek sokszor beláthatatlan kanyarral..tök jó, nagyon élveztem...szerpentines utak keskenyek..el is neveztem egysávos kétirányú útnak. Aztán megálltunk Voiti Pegli nevezetű kis városkába...muszáj volt..mentünk a városka főútján, amit a tengertől egy szélesebb járda választotta el, sétány...az út két oldalán sűrűn ültetett hatalmas pálmafák, amik a fejünk felett összeértek...hangulatos kivilágítással, mintha valami filmstúdióban díszlet lett volna..még a zajok is tompa puffanásként értek el fülemhez...egyszóval lélek pezsdítő látvány volt. Kiszálltunk, a levegő érezhetően páradús..és áthajoltam a sétány melletti korláton. Látni nem, de hallani tisztán hallottam a tenger morajlását.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése