Bandukolunk lassan felfelé a templomhoz, elhaladunk egy zöldséges mellett, Imre itt is megkérdezi esetleg kell e munkaerő, persze hogy nem a válasz. Családi vállalkozás. Ez van. Talán a Pap lesz a mi emberünk, aki segít valahogy nekünk, az nem létezik, hogy itt megakadunk. De nem vagyunk elkeseredve.
Észrevettem, hogy ha Párom valakivel beszél, akkor az nem megy zökkenő mentesen. A legtöbb esetben mintha kétszer kellene megkérdeznie ugyanazt és sokszor Ő is megismételteti a választ. Rá kérdezek miért van ez. Mivel catalán területen vagyunk, nem mindig érti meg egyből Őket, s viszont. Olyan érzete van, mintha némely északi nyelvet összekeverték volna a latinnal. Megérthető persze, de számára egy kicsit nehezebben. Ráadásul a spanyolok szeretnek sokat és talán ez miatt nagyon gyorsan beszélni. Mintha felennének húzva, duracell nyuszik módjára. Hallom én is, mennyire hadarnak, csak azt lenne jó tudni, mikor vesznek levegőt egyáltalán?
A cigaretta szerzés továbbra is sikertelen, mintha mindenki csak egy szál cigit hordana magánál aki dohányzik. Pedig egyik épp előttünk tette el a dobozt, amiből rágyújtott. Hát jól van, nem kötelességük adni, biztos nem ismerik milyen érzés az, amikor rágyújtana, de nincs miből. Harag nélkül, őszintén kívánjuk ne is ismerjék meg.
Közben elérkeztünk a régi falu részhez. Innen még meredekebb kaptatón folytatódik felfelé az út. Az ég felé törő hosszú lépcsősor oldalt is és hosszirányban is széles. Valószínű, hogy valaha csak ez a rész volt meg a faluból, a többi csak az utóbbi években épült urbanizációs körítés. Ha nem zavarna az a tudat, miért is vagyunk itt, még azt hihetném, hogy kirándulunk. Apró téglákból kirakott várszerű egybefüggő épületek, amiben lakások. Néhol szűk kis kanyargós utcácskák, néhol boltíves árkádok, s mindenhol macskakő. Kis téren átvágva boltív alatt beérünk egy szűk utcába ami ide oda kanyarogva persze még mindig felfelé visz. Hát ez mind szép és lenyűgöző, de sosem érjük már el a templomot? Meddig kell még felfele menni? Egyre lassabbra vesszük a tempót. Idős emberek meg-meg állva kaptatnak szintén- felfelé. Na hiszen, jól bírják! Mindenesetre jobban, mint mi. Mentségünkre szolgál, hogy tegnap óta nem ettünk semmit. Csak kávéztunk.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése