Mennyi lehet az idő? Előkotrom a kesztyűtartóból a telefont, 8 óra múlt 17 perccel. Az jó. Hideg instant kávénkat kortyolgatva, még a reggeli tompaság érzetével bambulunk. Előttünk közvetlen a főút, a túloldalán ,ami egy utca kezdete, balra egy pici park, kocka alakú nagyobb járdalapokkal kirakva. Négy darab ég felé magasodó fából, egy padból és középen mély kibetonozott szabálytalan alakú, kék színűre lefestett üres medence szerű valamiből áll. Az utcácska jobb oldalán nagy üvegezett épület. Ennek a főútra eső oldalán gyerekek gyülekeznek. Sorra szállnak ki a különféle autókból kisebbektől kezdve a nagyobbakig. Három busz áll meg. Az első busznál látom egy nő mappával a kezében egyesével engedi felszállni a gyerekeket, egyértelműen látszik, névsor az, amin ellenőrzi a felszállókat. Bizonyára a többi busznál is ez történik ép.,, Biztos iskolai kirándulás lesz. ''- jegyzem meg. Párom nem gondolná. És újfent egy újabb információval leszek gazdagabb. Spanyolországban,- mint majd én is tapasztalni fogom- erős a szociális háló. Itt az iskolás gyerekeket az önkormányzat által üzemeltetett buszokkal hozzák- viszik az intézményekben. Pláne, ha a településen nincs iskola ( vagy még ha van is, de igény van rá). Ráadásul annyira természetes ez, hogy válság ide vagy oda, de ezt a rendszert nem szüntetik meg költségvetés hiányára hivatkozva sem. Hmm, tetszik ez a praktikus megoldás. Mennyivel jobb, kényelmesebb, biztonságosabb megoldás ez minden ebben érintett fél számára!
Nézem az életképeket tovább. Jönnek- mennek az autósok, gyalogosok, nincs tömeg, de van élet. Az illemhelyet takarítónő kiszáll a szolgálati autójából, neki lát munkájának, egy kis zöld színű platós autóval nemrégiben érkezett nő, meg egy férfi komótosan söpröget, gereblyéz, üríti a kukákat a platóra, a park utcácskájában lévő bár éppen nyit, asztalokat, székeket rak ki az üzlet előtti járdára ráérősen, néha leállva beszélgetni evvel, avval. Olyan érzetem van, mintha egy lelassított világba csöppentem volna. Hiába más temperamentum, más mentalitás.
Mi is ráérősen, kényelmesen beszélgetünk, nézelődünk, mint akiknek a világon semmi de semmi gondjuk nincs, és az autóba is csak azért ülünk, mert éppen ehhez van kedvünk.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése