Hiába vannak a táblák, néha nem lehet eligazodni rajtuk, vagy csak nekem nem. Már harmadszor járunk ugyanabba a körforgalomba, hol az autópályára mentünk fel majdnem, hol mit tudom én merre, de sosem a jó irányba. Letérünk egy benzinkúthoz, hátha tudnak segíteni. Még jó, hogy így a határ közelébe van aki tud valamennyire magyarul. Most hogy már a helyes irányban vagyunk, ráérek nézelődni. Egymás után hagyjuk el a településeket, nem tudni ezek falvak-e, vagy városok. Mindegyik rendezett, felújított utcákkal, házakkal, a szegénységnek, nyomornak sehol a jele. Ilyen jól élnének a szlovákok? Nem tudom, de a látszat ezt mutatja. Két település közt alig van távolság, mire kiérünk az egyikből, s felgyorsítanánk, már jön a 70-s sebességkorlátozó tábla, majd 50,40,30,20-van, hogy 5-tel lehet menni, de nem azért, mert javítják az utat. Fő a biztonság! Nagyon sokat áldoznak a közlekedésre, s annak szabályos menetére. Minden település előtt radar van, ami jelzi mennyivel mész, s ha túlléped a határt figyelmeztet. Nekünk ez külön jó, mert sosem tudjuk mennyivel megyünk.. ugyanis nem működik a kilométeróránk...:) Izgi játék, hogy a következő radarba mennyivel futunk bele. De nagyon ügyi Imre, mivel sosem lépjük túl a határt. Nagyon jól vezet a párom, s evvel együtt teljes összhangban van az autóval, jó érzéke van hozzá. Már több órája megyünk, nyeljük a kilométereket, de olyan mintha nem haladnánk. Egyenletes sebességgel sem lehet haladni, mert hol torlódás van, meg ha nem ,akkor a táblák korlátoznak. Ez így nem lesz jó, nem olyan nagy ország ez, hogy napokig menjünk rajta keresztül...lehet, hogy megérné autópályamatricát venni, s magunk mögött hagyni ezt az országot minél előbb ? Megállunk, s aztán Imre megkérdezi mennyibe kerül a matrica. Vett egyet, 15 euróba került, hátha ez az ára, ám legyen. Sokszor nem ellenkezek, még ha szívesen tenném is, inkább hagyom had történjen, majd lesz valahogy. Ez mindig beválik...:) Így már más, lehet haladni...és külön öröm, hogy rajta vagyunk az olasz térképen...ez azt jelenti már nem sok van a határig...már a táblák is jelzik....89 km. Most, ilyen jól haladunk és éhesek is vagyunk, ideje a legközelebbi pihenőnél megállni. Jól érzem magam...miközben eszünk...körülnézek. Kulturált pihenőhely, van itt minden:benzinkút, bolt, étterem, tusoló...Nagyon szép hely, szinte érzem a hegyekkel körülvett táj varázsát...elmondhatatlan...a levegőt , ha akarnám haraphatnám, olyan friss-na de megteszi az étel is, nem nassolok..:)hegyi forrásból származó kútból iszunk...nem is tudtam, hogy a víznek ilyen az íze. Élvarázsolódásom közepette elégedettség tölt el, szabadnak érzem magam, s minden tehertől mentesnek. Nem cserélnék senkivel, bár nem tudom mi vár rám... Még csak szürkül, de már átléptük a határt! Jó döntés volt a matrica vásárlás. Szlovénia kipipálva! ….Pihennünk kell..muszáj. Mióta beléptünk Olaszországba, már több óra eltelt, s csak nyeljük a kilométereket, csak nyeljük, egyre sötétebb lett, míg azt vettük észre, hogy majd éjfélre jár az idő. Én még bírnám, de Imre nem akar tovább vezetni, pár órát muszáj aludnia. Ezen nem is csodálkozom. Keresni kell egy nyugis parkolóhelyet, ahol megéjszakázhatunk...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése