Így éltük meg...

Lépésről a másikra

01. - 02. - 03. - 04. - 05. - 06. - 07. - 08. - 09. - 10. - 11. - 12. - 13. - 14. - 15. - 16. - 17. - 18. - 19. - 20. - 21. - 22. - 23. - 24. - 25.
26. - 27. - 28. - 29. - 30. - 31. - 32. - 33. - 34. - 35. - 36. - 37. - 38. - 39. - 40. - 41. - 42. - 43. - 44. - 45. - 46. - 47. - 48. - 49. - 50.
51. - 52. - 53. - 54. - 55. - 56. - 57. - 58. - 59. - 60. - 61. - 62. - 63. - 64. - 65. - 66. - 67. - 68. - 69. - 70. - 71. - 72. - 73. - 74. - 75.
76. - 77. - 78. - 79. - 80. - 81. - 82. - 83. - 84. - 85. - 86. - 87. - 88. - 89. - 90. - 91. - 92. - 93. - 94. - 95. - 96. - 97. - 98. - 99. -100.
Ezek nem LOTTÓ számok, hanem? na mi? igen linkek sorban részenként. Egy katt és ott a folytatás!

2011. május 30., hétfő

Semmi akadály...15.

...,,basszus, ez nem is fizetős szakasz!!! ''- kiálltok fel, és mint egy fél örült elkezdek röhögni. Csapkodom a lábaim , szemem könnybe lábad a röhögéstől, (ennél jobb szót nem találok erre,) és ebben a pillanatban olyan felszabadultságot érzek, mintha légiesen könnyű lennék. Imre is nevet, és Ő is cifrábbnál-cifrábban káromkodik, de neki figyelnie kell a vezetésre, így nem engedheti el magát annyira, mint én. Nincs kapu! Ha tovább mentünk volna. ..na ott..ott már bizony van! Látjuk is a távolba.Felszabadultan autózunk tovább, és az is jó jel, hogy a táblák is jelzik, ha ezen az úton maradunk, Perpignanba jutunk.

Megbeszéljük mi voltunk a figyelmetlenek, mert feltűnhetett volna, hogy ez nem fizetős szakasz. Ugyanis nem volt kapu, amikor ráhajtottunk az autópályárailyen egyszerű, nem volt beléptető kapu, s nekünk nem tűnt fel... hát erről ennyit...magunkat elég szép kifejezőkkel minősítve megállapítottuk : bíz teljes mértékben a mi hibánk, figyelmetlenségünk okozta, hogy elfecséreltünk majd egy egész napot és ki tudja mennyi üzemanyagot. A felesleges stresszről nem is beszélve. De tanulságos volt. Jobban kell bíznunk magunkban! Amikor először arra indultunk el, már akkor nem kellett volna vissza fordulni, hanem tovább haladni, és nem még négyszer megjárni ugyanazt az útszakaszt! De sebaj! Az a lényeg, hogy túl vagyunk rajta.
Azt viszont el kell mondanom, hogy a franciáknál érdekes a táblázási módszer. Nagyon ott kell lenni a szeren, hogy némelyiket megértsd és pillanatokon belül el is döntsd, merre tovább. Pláne ha a hátad mögött lévők haladnának... Számtalan olyan esettel találkozunk mikor az útszám menet közben megváltozik és semmi figyelmeztetés erre. Vagy , nem először találkozunk olyan táblával , ahol az út két felé ágazik, és még pár száz méterrel előbb egyértelmű volt, melyiken tovább - az az elágazásnál már nem az. Ugyanis a két út közé mutat. Komolyan. Ilyenhez érünk most is, találomra válasszuk merre tovább. Késő van, de át akarunk menni a határon minél előbb, mint akit hajtanak. Pedig semmi ilyesmiről nincs szó. Úgy tűnik jó utat választottunk, bal oldalunkon a tenger, azaz dél fele tartunk.

Nincsenek megjegyzések: