Mielőtt elindulnák felfedező utunkra összébb pakolunk, a hátsó ülésen lévő ágynemű halmazt, s ruhákat az egyik pléddel teljesen betakarom, a laptopot, ami a táskájában van, a vezető mögötti ülés mögé a padlóra tesszük azt is letakarván, ne látszódjon. Szinte ez az egyetlen (anyagi érték) az autón kívül amink van. Ez is csak számunkra az és inkább eszmei, mint anyagi. Legalábbis itt Spanyolországban. Mert kinek kellene egy magyar klaviatúrás gép itt? Esetleg alkatrésznek. Talán. Mindenesetre nem szeretnénk megválni tőle semmilyen formában, oda haza sem tettük meg, elég volt az enyémet eladni, mikor nagy szükség volt a pénzre. Így maradt ez az egy, de mostanra már közös tulajdonná értékelődött fel, mint minden más amink van. Nincs enyém, tied, kivéve a ruhanemű, de abba is csak az, amiről egyértelmű, hogy női vagy férfi.
Borús idő van, de nincs hideg ettől függetlenül magunkra veszünk még egy egy cipzáros felsőt, így azért jobb. Csak a kis táskámat viszem magammal, abban van az összes iratunk, jobb ha mindig nálunk van. Na merre induljunk? Nézünk ide oda, jobbra balra, aztán elindulunk minden összebeszélés nélkül a kis utca felé. Ezt nagyon bírom, többször előfordul olyan eset, mikor ugyanarra gondolunk kimondatlanul. Rövid utca, szinte egy hosszabb házsor, aminek az aljában néhány üzlet és máris kiérünk egy másik utcába, ami a főúttal párhuzamos. Balra fordulunk, amott egy kisebb postahivatal, emitt egy kis bolt, kirakatában gusztusosabbnál gusztusosabb sajtok, borok s más egyebek kelletik magukat. Bekukkantok az üzletbe az üvegen keresztül és meglepő, amit látok. Nahát, itt ülnek az emberek székeken, mint egy váróterembe és csak azok vannak a pultoknál akik épp vásárolnak! Milyen szokás ez? Fordulok elképedve Páromhoz, aki újabb infókat szolgáltat a spanyol szokásokról. ,,A legtöbb helyen ez van, bemész, mint mondjuk egy bankba, húzol sorszámot, leülsz és nyugisan kivárod a sorod. Nincs tolongás, tolakodás, vita,mindenki valós érkezési sorrendbe van kiszolgálva. Sorszám húzás nincs mindenhol, de székek, kis padok még az egyszemélyes kis boltokban is előfordulnak, hogyha várni kell, ne állva kelljen azt megtenni mindenképp.'' Na hiszen! Álmélkodok leesett állal, de még további meglepetésben van részem, mikor kíváncsiságból megnézem a nyitva tartási időt. Ez a bolt történetesen reggel 9 órakor nyit, 14 órakor bezár, és 16,30-kor újra kinyit este 20 óráig. ?,,Igen, minden bolt tart siesta időt, kivéve a nagy áruház láncok''-folytatja Párom vigyorogva. Ja! És ez a téli nyitva tartás. Na jó, elhatározom már nem fogok semmin se csodálkozni, más kultúra, más életrend. De, hát azért ezt majd egyszer muszáj lesz a barátnőmnek elmesélnem! Vajon mit szólna hozzá, ha így kellene dolgozni?
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése