Vissza megyünk a rendőrségre, látjuk, amint megérkezik a járőrautó. Párom bemegy megint, már tudnak rólunk.
Látom, tanakodnak, de aztán kijön a két járőrrel, nekem meghagyják, hogy ne mozduljak el innen, majd jönnek. El mennek a benzinkútra. Páromat beültették az egyik autóba hátra. Hihi , vicces látvány nyújt, amint hátul a rács mögött ül.
Egyedül maradtam.
Nem tartok semmitől, ha esetleg valaki erre járna, és kérdezne valamit, azt már eltudom mondani, hogy nagyon sajnálom, de nem értem. Magyar vagyok, nem spanyol. Ha nagyon muszáj lenne, biztos eltudnám mondani. Egyenlőre ezen kívül még csak arra van kapacitásom, hogy köszönjek.
A rendőrség egy nagy kocka épület, ami a könyvtárral osztozik ami be van zárva, késő van már, de három gyerek az ajtó előtt a földön ülve laptopozik. Biztos itt van nyilvános nett. Nekünk is jó lenne. De szerintem mi már itt nem fogunk evvel foglalkozni.
A parkolóban megáll egy autó azt veszem észre, hogy nem csinál egyebet a benne ülő ember, mint eszik, aztán pakolászik. És a szemetet csak úgy lazán kihajítja a kocsiból, a hamutartót meg a kocsi ajtót kinyitva a betonhoz kocogtatja. Nézek elképedve, a szemetes ott van körülbelül 5 lépésre tőle. Azt már észre vettem, hogy szeretnek szemetelni. Menet közben hajítják ki az autójukból a csokipapírt, vagy más egyebet. A bárban, ahol bent jártunk, nem nagyon volt hamutálca, a földre dobálnak minden nem kellő dolgot. Meg is jegyeztem már e észrevételt másik felemnek, kinek erre is meg volt a válasza. Párom szerint ez a szabadság joga. Ilyen a mentalitásuk. Jó, elfogadom ezt is, de nekem nehezemre esik nem a szemetesbe dobálni a szemetet. Pedig állítólag gyakorolnom kellene, mert ez is old a kötöttség alól. Rendben, de ha 5 lépésre van tőlem a kuka, nem fogom eldobni a szemetet, ha tetszik, ha nem. Ha ez a szokás, ha nem. Elsétálok a kukáig és úgy ahogy kell, ami a rendeltetése a szemetesnek arra használom. Szemét bele dobására.
Na de inkább elfordulok, s sokadszorra figyelmeztetem magam, hogy ne essen le az állam. Úgy látszik ezt a fogadalmamat a legnehezebb betartanom.
Na, már jönnek is vissza, Párom vigyorogva száll ki az autóból, kezében egy palacknyi üzemanyag. De jó! Akkor mehetünk is minél előbb! Ez is megoldódott.
Igen ám, de a hálás köszöngetés után még nem mehetünk sehova. Elkezdenek beszélgetni, sokszor hozzám. Kellemetlen. Biztos azt hiszik én is értem amit mondanak. Na persze, néhány szót, de avval nem megyek semmire. Nincs mit tennem, mosolygok és várok.
Az egyik már menne be, de a másik magasabb, ki a szószóló egyébként is, elkéri az útleveleket. Na, abból nem lesz semmi baj. Van is, érvényes is. Parancsoljanak az urak.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése