Az első nagy próba -de hol is?-. 25.

Már sötét van, későre jár , nem tudjuk hol vagyunk, de ez egy falu az biztos.

A saját érdekünkben nem mehetünk tovább, a mutató ép, hogy a nulla felett áll. Úgy döntünk, nem kockáztatunk még ennél is többet, nem akarjuk, hogy nyílt terepen fogyjon ki az üzemanyag. Találunk egy számunkra megfelelő parkolót, kultúrház lehet itt, de ez egyben a fő utca is. Legalábbis úgy tűnik. Beállunk egy helyre, szembe az úttal, mellettünk egy pici épület, csak nem egy illemhely?

De jó lenne! Meg is nézem, hátha nyitva van és üzemel...csak ne legyen fizetős.

Nem fizetős szerencsénkre, de bele telik egy kis időmbe, mire rájövök, hogy jutok be. Imre nem segít, nem kértem meg, ezért hagyja hadd próbálkozzak..

Az ajtót hiába rángatom, nem nyílik, van itt két nagyobb gomb ,egyikéhez folyamodom, a zöld világít azt megnyomom...nahát minő csoda szezám tárul! Meglepődök mi fogad bent. A falak, a padló, a WC, a mosdó minden minden inoxból van. És emellett nagy a tisztaság! Örömmel végzem dolgom, arra gondolván, hogy itt még egy alaposabb mosakodást is meg lehet ejteni. Sőt kimosni egy két fontosabb ruha darabot is, majd megszárad valahogy a kocsiban. Most már csak jó lenne megtalálni, hogy is kell leöblíteni a WC-t, s kezet mosni. Mivel se lehúzóka, se tekerenytyű a mosdónál tanácstalan vagyok. Toporgok, ténfergek , WC mögé kukkantok...és megindul a víz, ami leöblíti a leöblíteni valót. Újjé! De, hát akkor hogy is van ez? Még egyszer megismétlem a mozdulatot, és rájövök, hogy a kagyló előtt van egy pont, ahova ha oda állok automatikusan elindul a víz. A mosdónál már okosabb vagyok, és hamar megtalálom az áhított vízhez vezető pontot. Tehát szenzoros. Az jó! Magamon vidulva elmesélem páromnak az esetet. Jókat rötyögünk ezen még egy darabig. Már csak abban reménykedünk, hogy ne zárják be éjszakára. De azért biztos, ami biztos vissza megyek még most lemosakodni. Hideg a víz ,de nem számít! Tiszta vagyok! Ej micsoda érzés! Elmondhatatlan. Imre is elintézi a dolgát és alváshoz készülődés közben megbeszéljük, majd holnap körül nézünk mi van itt e településen. Úgy tűnik itt senki nem fog zavarni minket éjszaka, attól független, hogy van egy kisebb forgalom az úton, és a művházban is még zajlik az élet. Nem foglalkozik velünk senki. Mi se másokkal. Nyugovóra térünk avval a tudattal és reménnyel, hogy holnap is van nap.