Miközben beülünk az autóba még hatása alatt vagyunk annak, hogy a kívánságunk teljesült. De hatás alatt lévőségünk közepette éhesen vetjük rá magunkat a kekszre meg a tejre. Hát mit mondjak. A keksszel nincs semmi bajom. Az rendben van. Hasonlít formára, meg ízre is az Albert kekszhez. De a tej! Na az, egy kicsit számomra furcsa ízű. Nagyon szeretem a tejet, szó se róla, nem evvel van a bajom. Hanem a zsírtartalmával. Mivel ez a 3.6-os, nekem túl édes. Oda haza a kedvencem a tasakos 2.8-as, a zsírosabbat már nem tudom meginni. És mikor az első kortyok lecsúsztak váratlanul érintet az íze. Azon kívül, hogy túl édes számomra még valami más ízt is kiérzek belőle, de nem tudom be azonosítani mi is az, így leírni sem. De mivel éhes vagyok, bele törődve iszom, arra gondolván, hogy örüljek neki, hogy ihatom. Páromnak nagyon ízlik azt mondja : na ez tej! Örülök, hogy neki legalább ízlik.
Éhségünket csillapítván és gondolva a jövőre is, nem faljuk fel az egész készletet egyszerre, mondván később is éhesek leszünk. Akkor is kell enni valamit. Így is a négy gurigából majd kettőt megettünk. Még egy egy kanál nutella és jól is van. És tényleg jól is van, mert érzem ettem valamit! Tele a bendőm. Valóban laktató a keksz, tejjel. Nem hiába, Páromra érdemes hagyatkozni. Úgy érzem, mintha két adagos fogást ettem volna. Pedig nem, hamar rájövök az igazi okra. Hogy csak arról van szó, összeszűkült a gyomrom. Nem csoda. Mióta úton vagyunk fele annyit ettem, mint általában – már úgy értem, míg volt mit. Na de, minden rosszban van valami jó, amúgy is fogyni akartam- mint általában mindig-, így ez kiváló alkalom erre. Már nem csak a kaland és a tapasztalás miatt érte meg, hogy neki vágtunk az útnak, hanem bónuszként kapott pár kiló mínusz miatt is. Mondom is Páromnak viccelődve, hogy ha az ember fogyni akar néhány kilót, nem kell hozzá más, csak kevés pénzzel neki vágni a világnak. Akkor aztán eszébe nem jut fogyókúrázni, inkább azon van, hogy jut tovább, ha elfogy az üzemanyag, az éhség csak másodlagos dolog. Elrötyögünk ezen még egy kis ideig , aztán e fejedelmi lakomát megkoronázzuk egy -egy kávéval és mindegyikünk el szív hozzá egy egy szál cigit. A kávémba öntök tejet, így valamivel ihatóbb. A keserű, hideg kávéba a túl édes tej...majdnem kiegyenlíti egymást, mondhatnám már már számomra elfogadható kávé íz sikeredik belőle. Elégedetten ülünk a lakomát emésztve, kávézva, cigizve, boldogságunk felhőtlen. De tényleg, most így teli gyomorral sokkal sokkal több pozitív gondolat kerít hatalmába. Hangulatom is ennek megfelelő. Úgy érzem, nincs olyan dolog, amit ne tudnánk megtenni. Sorra vesszük az elmúlt eseményeket, hogy hogy jutottunk el idáig. Minden de minden arra mutat, és azt bizonyítja, hogy nincsenek véletlenek. Most még az is, hogy a benzinkút itt van pár méternyire tőlünk. Ez is azt igazolja, hogy valami láthatatlan erő velünk van, mutatja az utat. És nem érzek szorongást a jövő miatt. Ez a legnagyszerűbb az egészben. Érzem, hogy innen is tovább fogunk tudni menni, számunkra nincs lehetetlen. Emelkedett hangulatban vagyunk. Felidézzük a fordulatokat, ami egyik pillanatról a másikra megoldotta a továbbhaladásunkat és ezen mélázunk...
Mígnem Párom előszedi a kispárnáját, lejjebb hajtja az ülését, karba teszi kezét, ép, hogy lehunyja a szemét és pillanatok alatt már el is szunnyad. Komolyan, mint akit elvágtak, vagy inkább főbe kólintottak. Én meg csak ülök, nézem bután..és nem értem az egészet..
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése