Jó így üldögélni, figyelni az embereket. Beszélgetésünk átterelődik a minket érintő kérdésre. Hogyan tovább? Esetleg még annyi üzemanyag van, hogy a legközelebbi benzinkútig elérjünk, de 83 centnyi tankolással nem jutnánk messzire. Ugyanis ennyink van. Élelmünk is elfogyott. Lehetőségeinket latolgatjuk. Megbeszéljük, hogy bejárjuk a települést akit csak lehet megkérdezve tud e valami munkát. Aztán még esetleg szóba jöhet valamilyen itt tevékenykedő segélyszervezet,-már ha itt tevékenykedik egyáltalán. Esetleg az önkormányzatba is betudunk menni, hátha tudnak tanácsot adni. Miközben erről értekezünk érdekes jelenségre figyelünk fel. A mellettünk leparkoló autósok zöme, mikor felfigyel ránk, hogy csak ülünk az autóba beszélgetve, nézelődve, fogja magát és odébb áll egy távolabbi helyre. Sőt! Nem is egy olyan akadt, ki már le is zárta autóját, el is lépett tőle, de észrevett minket, tétovázott, visszaült és elment mellőlünk. Mi van? Mi ez? Úristen! Mit gondolhatnak, kik vagyunk? Bűnözök, kik autókat törnek fel? Vagy mit? Először megdöbbenünk, de rövid időn belül viccesre vesszük a dolgot és jókat derülve az eseten azt tippelgetjük : na ez most vajon marad, vagy inkább tovább áll? Csak az maradt aki nem vett észre valamilyen csoda folytán. De mivel feltűnő jelenség lehetünk egy számukra talán ismeretlen H jelzésű rendszámmal, ráadásul, ha nem is lepukkant, de a kor látszódó autóval , amiben csak üldögélnek, alig volt egy kettő melyik nem látott meg minket.
De ideje indulni, ne foglalkozzunk senkivel, ha valakinek nem tetszik valami, vagy kíváncsi ránk, majd odajön és megkérdezi amit akar. Mi készségesen, udvariasan válaszolni fogunk. Vagyis hát csak Imre, mert az én spanyol nyelvtudásommal nem sok infót tudnának meg, hacsak nem tudnak magyarul. :))
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése