Most, hogy célegyenesben vagyunk, nem messze a határ úgy döntünk megállunk valami megfelelő helyen kávézni , meg pár falatot enni. Itt is van. Egy nagyáruház melletti parkoló, autó benne alig, igen ez meg is felel.
Sétálni indulok, muszáj mozogni, sokat ülünk, egyre többször fájdul meg a derekam, kénytelen voltam kipányvázni a derekam és az ülés közötti rést, hogy enyhítsek az érzeten valamennyit. Nézelődve sétálgatok ráérősen, gondolataim az elmúlt események körül forognak. Csak azt hiszem el amit látok, tapasztalok,-még tán azt is nehezen, bár az életem folyamán olyan érzetem kialakult, hogy kell léteznie valamifajta erőnek, ami felettünk áll. Az utóbbi időkben, míg otthon voltunk többször megnéztük ,,A titok ''című filmet, ami az univerzum erejéről szól. Ott abban azt mondják:,,Ha gondolsz valamire és avval összhangba kerülsz, akkor az teljesülni fog.” Nos, mivel materialista nézetekkel vagyok megáldva, mint mondottam már, hittem is ,meg nem is. De ez a mai nap valamit megváltoztatott bennem. Nem tudom pontosan mit és hogyan, de éreztem , az tény. Eszembe jutott, hogy egyik alkalommal mikor megnéztük a filmet, épp barátnőméknél voltunk már egy ideje, s elkeseredve, mert nem volt állásunk, pénzünk alig, szinte ők tartottak el minket azon felül, hogy náluk is laktunk : a hirdetésünkre, hogy állást keresünk lovastanyán senki nem telefonált már napok óta. S a film hatására párom , ki bizton állítja, hogy létezik az univerzum ereje, kitalálta, hogy kérjünk valamit...hát jó, kérjünk, jó kis játék - addig is eltereljük a gondolatainkat. Arra gondoltunk közös megegyezéssel, hogy a mai nap folyamán szólaljon meg a telefon. És egy füzetbe felsoroltuk szépen megfogalmazva vágyainkat, céljainkat. Nos egy kis idő múlva már nem is foglalkoztunk evvel, már nem emlékszem ,hogy később miért ültünk a kocsiba, lehet, hogy voltunk valahol. Mindenesetre még üldögéltünk, és Imre igyekezett jobb kedvre deríteni...közben megszólalt a telefon. Téves hívás volt, de párom vigyorgott, mint a vadalma. Hirtelen nem is kapcsoltam miért, de emlékeztetett a kért telefonhívásra. Aha, jól van, lehet ,hogy tényleg annak a hatására történt, hogy napok óta most először szólalt meg a telefon..de kételyeim vannak, és meg is kérdeztem,. ,, jó ha ennek a hatására, akkor miért nem állásügyben kerestek? ''Meg volt rá a válasza:,,mert csak azt kértük, hogy szólaljon meg a telefon, de azt már nem, hogy egy állásajánlat ügyébe...- de, hát egyértelmű nem?- kérdem -nem. Na, jó nem vitatkoztam, egy biztos : az akkor elgondolkodtatott.
S most , ahogy ez a kis történet eszembe jut, meg a mai reggelt hozzá teszem, bevillan egy incselkedő gondolat :,, mi lenne, ha találnék egy 5 euróst? Hmm. Nagy szám lenne, az biztos...
,,Á, ne szállj el Ági ! Örülj annak, ami van, ne légy telhetetlen- csitítom le magam, s inkább elindulok az autó fele, hátha már Imre indulna. Ahogy a padkaszegélyen egyensúlyozva lépdelek, - csak játszásiból- a szemem sarkánál megcsillan valami a fűben. Kíváncsiságból odanézek és rájövök ez nem egy egyszerű blokk, vagy papír darab.... oda menve fölé hajolok és mit látnak szemeim?... na mit? Egy 5 euróst! Esküszöm! Nézem megbabonázva, egy pillanatig az agyam leblokkol. Magamhoz térek, felveszem és vigyorogva megyek Imréhez. Elmesélem neki milyen gondolataim voltak és mutatom, mit találtam. Ő jókat vidul, de figyelmeztet: ,,légyszí máskor ha ilyet kívánsz, akkor jobban pontosíts....
Miért is? Mert azt a papírpénzt, amit találtam már sehol nem fogadták volna el....
Ugyanis csak egy darabja volt meg foszlányokban....
….........hát erről ennyit.........de tetszik ez a dolog, mintha valami játék lenne...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése