A faluból a kijáratot könnyen megtaláljuk, s hogy melyik irányba kell kanyarodni azt a táblák és emlékezetünk segítségével hamar eldöntjük. Ha minden igaz néhány kilométerre lesz a benzinkút. Most már csak azon kell drukkolni, hogy még nyitva legyen, attól függetlenül, hogy általában minden benzinkút itt is éjjel-nappali. Csak Nekik ez a fogalom mást jelent. Valójában nem tartanak effektív nyitva 24 órában. Változó időben nyitnak, zárnak, napközben siesta időt is tartva. S ha zárva vannak attól még tankolni lehet. Kártyával. Mindig van egy kút, amihez hozzá van rendelve egy kártyaleolvasó automata, amin keresztül könnyedén lehet tankolni. Na persze, ha van az embernek érvényes bankkártyája és némi pénz rajta. Más különben nem.
Szóval ettől éjjel-nappali itt bármi is. Még ha zárva is vannak, de akkor is valamilyen szinten nyitva tartanak. Automaták segédletével.
Rendezőnk akaratával egyetértésben alig tíz perc autózás után meg is érkezünk a benzinkúthoz, ami még nyitva van. Imre kiszáll, elintézi a tankolást, figyelem mennyiért mennyi liter üzemanyag kerül a tankba. Ez azért fontos, mert nagyjából ki lehet számolni, hogy mennyi kilométert tudunk megtenni. De csak nagyon nagyjából, mert a hegymenet jóval többet fogyaszt, és az kiszámolhatatlan a mi esetünkbe. Mindenesetre most 8 euróért tankolt, ami 6,9 liternyi üzemanyagot ér, s a palack két literjét hozzáadva közel kilenc liternyi üzemanyagunk van. Evvel számításaim szerint körülbelül 130- 150 kilométer megtételére lesz elegendő. De mivel tud meglepetéseket okozni az autónk, s volt, hogy azt sem tudtuk mivel is megy még, lásd a benzinóra mutató szinte a nullán állt és még mindig haladtunk , nem tudni nála ez mennyire lesz elég. Nos, majd meglátjuk. Mivel értesüléseink szerint Barcelona már nincs messze, odáig mindenképp el kell, hogy érjünk.
Visszatérünk az autóútra, s figyelve a táblákat, amiken most már jelezniük kellene, hogy Barcelona mennyire is van, valami gyanú keletkezik bennem. Ismerősek ezek a felsorolt település nevek, és Barcelonát sehol nem írják. Ez felettébb érdekes, s nem vagyok biztos benne, hogy jó irányba megyünk. Párom szerint igen, szerintem egyre nyilvánvalóbbá válik, hogy nem. Még nem tudom kijelenteni határozottan, ezért nem erősködök, de ahogy újabb táblahalmazhoz érünk, már egyértelművé válik. Visszafele indultunk el!
Hogy a francba fordulhatott ez elő, hisz mindkettőnk számára olyan egyértelmű volt, hogy merre kell menni?. Nem értjük. Mindenesetre Imre , ki emlékezetből felsorolja az összes létező magyar, spanyol káromló szót, itt ott mondatokká formálva, arra kér nagyon figyeljek, hol lesz a legközelebbi visszafordító sáv.
Szememet kigúvasztva, erősen koncentrálva figyelek, s mélyről jövő sóhaj kíséretében az izgalomtól rekedt hangon kiáltok fel, figyelmeztetvén Páromat, készüljön , mert 500 méter és következik a visszafordító.
Sikeres vissza fordulás után , mindketten megkönnyebbülünk. Most már felengedve a feszültségből, célegyenesben lévők tudatával autózunk tovább. De hiába érzek megkönnyebbülést, rossz érzés kis fullánkja bennem marad.
Többször előfordult, hogy több liternyi üzemanyagot autókáztunk el eltévedvén Olasz és Franciaországba, de ez most különösen rosszul esik. Semmi szükségünk nincs arra, hogy feleslegesen pazaroljunk még akár egy csepp üzemanyagot is. Nem tudjuk mennyit mentünk visszafelé, de 15 kilométert biztos. És ez azért már számít.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése