Mivel már több órája sétálgatunk, amit mostanra megelégeltünk, eldöntjük, hogy vissza megyünk az autóhoz. A kikötő másik bejáratán megyünk ki és az a gyanúnk, hogy innen közelebb van az autónk, nem kell ugyanarra vissza mennünk, mint amerről jöttünk. Az úttest túl oldalán kerítés, ami mellett vasútisin húzódik és azon árkon-bokron, építkezéseken túl ott az az utca, amiben áll az autónk. Már messziről is felismerjük a környéket, több mint három napja úgyis mondhatnám, hogy ott lakunk. Egy kicsit körülményes keresztül- kasul az átjutás ahhoz az utcához, de semmi kétség, hogy jóval rövidebb így az út. A kerítésen való átjutás még nem gond, mert van rés, amin átbújva a vasútisinél találjuk magunkat, szerencsére azon is átjutunk minden nehézség nélkül. Hanem utána nagyon gizes-gazos dzsumbuj fogad minket és ebben megtalálni a kivezető utat kissé nehézkes. Ügyelve arra, hogy ne lépjünk bele abba, amibe nem muszáj (pl: gödör, ürülék, üveg..stb.) sikeresen átverekedjük magunkat a túloldalra, ami a kínai negyed lerakathelyének a vége. Nem megyünk be egyik utcájába sem, hanem a szélén sétálgatva egy alig használatos úttesten sétálgatunk. Lekerített elhagyatott építkezési területek vannak itt, az egyikbe el is vész ez az út, amin éppen bandukolunk. Ezen valahogy át kell mennünk, mert az út folytatódik és beletorkollik abba az úttestbe, ahol az autónk is áll. De minden gond nélkül megtaláljuk a bejáratot és nyilván a túloldalon ki is fogunk tudni menni. Miközben megyünk az elhagyatott területen sok szanaszét hagyott építkezési kellék maradványával találkozunk. Elhagyott sisakok, kesztyűk, szerszámok stb. Néhány hordó is van. Párom szemügyre veszi őket, hátha valamelyikbe gázolaj van. Az is van bennünk, de sajna mind fáradt. Azt meg az autónk gyomra nem veszi be. Na, de se baj, majd lesz máshonnan üzemanyag. Végre egyenesben vagyunk, kiértünk az útra, már látjuk is az autónkat. Egy kisebb teherautó előtt megyünk el, aminek a platóját útfestéshez használatos kellékek vannak. És kettő 10 literes kanna, amiben van valami. Gyanúnk szerint gázolaj. Megállunk, vizslatjuk, de ahhoz, hogy megbizonyosodjunk róla, hogy valóban az-e, ahhoz fel kellene mászni a platóra, és az fényes nappal nem lenne ildomos, no meg hát egyébként is felmerül bennünk a kétség, hogy egyáltalán bármelyik napszakban ildomos lenne e elvenni bármit is, ami nem a mienk. Így, hát becsületességünk büszkeségével tovább baktatunk, de a gondolataink az üzemanyag körül járnak. Kisért a kísértés, az a tudat, hogy ha megtennénk, hogy elemeljük, tovább tudnánk végre menni. Rádöbbenek, hogy mily vékony hajszál választja el a kísértést, a bűnbe eséstől. Már csak azért, mert most hirtelen nem mutatkozik ki út ebből a helyzetből. De ez nem lenne helyes, mindketten tudjuk, még ha egyszerűbb megoldásnak is kínálkozik. Inkább visszakullogunk az autóhoz, abba jóleső fáradsággal beülve a több órás séta után, korgó gyomorral, nagy elismeréssel beszélgetünk önmagunkról. Hogy milyen becsületesek is vagyunk mi minden téren és milyen jól álljuk a sarat nehéz helyzetben is, nem veszekszünk, nem vitatkozunk, nem pánikolunk. Más pár már biztos rég szakított volna egymással kevesebb és kisebb gondok miatt is, nem hogy ilyen helyzetben. De mi nem. Nekünk nincs egymás szemére hánytorgatni valónk, mert tudjuk a saját egyedi döntéseinkért nincs kit hibáztatnunk, főleg a másikat nem. Ha úgy érezzük, hogy meggondolatlanul cselekedtünk és ez hibás, akkor vállaljuk a következményeit és nem a másikra mutogatunk. Hiszen minden történésre egyedileg saját szabad akaratból rábólintunk, és nem csak az van, mert, hogy a másik azt akarta.
Nehéz a helyzet amibe belekevertük magunkat az tény. Nem ettünk már lassan két napja szinte semmit, nincs pénzünk, nincs üzemanyagunk. Itt vagyunk hazánktól körülbelül 2500 kilométerre, lányom kivételével senki nem tudja, de még ha tudnák is segítséget senkitől nem várhatunk. Nem is akarunk. Igaz néha érzem el akar rajtam uralkodni a pánik és a megbánás, hogy talán mégsem kellett volna belemennem ebbe az egész örültségnek tűnő kalandba, de máris többet éltem át és tapasztaltam, mint eddigi életem folyamán bármikor. Sok dolog már más jelentőséggel bír az értékrendemben, amit úgy érzem, hogy a javamat szolgálja.
Holnap hétfő, bízunk benne, hogy sikerül intézni valamit valahol. Még ki kell derítenünk merre van az önkormányzat és a Carritas. Ezért Párom elhatározza, hogy elmegy abba a bárba, ahonnan hozott már forró vizet, megkérdezni mi merre van.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése