Nem néztünk időt , mikor értünk ide, de most még reggel 8 óra sincs, s már megkávéztunk. Azt hiszem eleget aludtam és jól. Szemben velünk egy építőanyag kereskedés, hátunk mögött valami állatklinika, vagy rendelő, balra látszik a főút, amellett benzinkút. Már éled a környék , jönnek nyitni a kereskedésbe, elhalad egy két autó, de senki nem törődik velünk. Ami nem is baj. Jó lenne, ha találnánk valami térképet, ami részletesebb, és mutatja, hogy merre a határ. Kell lennie valami információs táblának, láttam már ilyet több településen, itt is biztos van. A főút mellett mintha egy ilyen mutogatná magát, hm egy sétát megér, hátha segít.
Nem sok hasznom van belőle, csak e város van rajta részletesen. Na sebaj! Reggeli séta letudva.
Vissza érek az autóhoz, és benézek az ablakon, mondanom se kell, nagy a kupi! Ideje valami rendet varázsolni. Miközben neki látok, Imre elmegy körül nézni. Te jó ég! Mi van ebben az autóban! A kávés poharainkat illő lenne már valahol alaposan elmosni, nem elég nekik a kéztörlővel való ,,mosogatás”. Pakolgatok, rendezkedek. Kész vagyok végre, még van elegendő vizünk, neki állok magamat is ,,tisztába tenni”. Fogmosás, arcmosás a flakonból és amennyire lehet, ruhám alatt átdörzsölöm bőröm elérhető részeit babapopsitörlővel. Most már elég magas fokon tudom e tevékenységet űzni úgy, hogy érezzem, tettem a komfort érzetemért valamit.
Vissza ülök az autóba, és szemlélem a környezetemet, figyelem az embereket, a forgalmat, kívülről úgy hathatok, mint aki várja a sofőrjét, ki elment valahová, mindjárt jön, s megyünk tovább a dolgunkra...mennénk mi! De még mennyire! Csak az autó nem biztos, hogy pár méter megtétele után hajlandó lesz- e üres ,, gyomorral” velünk együtt működni. De érdekes ! Semmi félelem, idegesség nem kerített hatalmába. Nem mintha hiányozna a ,,nem szeretem érzés,” dehogy! Csak fura. Pedig most aztán lenne rá okom. Hajaj! Se üzemanyag, se pénz. A tegnapi kapus história ehhez képest ,,kutya füle” volt! Ételünk is elfogyott, amink még van az a kávé és némi dohány. Mégis , ennek ellenére nyugodt vagyok. Ki érti ezt? Mert én nem.
Nem beszélünk róla. Minek? Mindketten tisztában vagyunk helyzetünkkel.
Ülök türelmesen, s várom, hogy visszajöjjön...ahogy ismerem életem párját, biztos kitalál valamit.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése