Sajnos nem jutottunk semmire! Nem lelhető fel egy teremtett lélek sem – rajtunk kívül, persze- a telepen, s a tartályokon lévő címkék egyike sem informált minket kellőképpen. Bár Párom szerint az egyikben biztos gázolaj van, a szagáról felismerné. Van is rajta csap, s mivel senki nincs ki megláthatná simán megcsapolhatnánk....
Na persze, csak akkor ha nem mi lennénk azok, akik vagyunk. Mi ugyanis vagyunk akik vagyunk, s gondolat erején túl nem jutunk e témába. Büszkék is vagyunk magunkra, no ná! Ki tudna ellenállni ilyen esetben a lehetőségnek? Mennyien lennének azok akik ilyen kétségbeesett helyzetben – amit Mi nem érzünk annak - megkísértetnének? Nem tudjuk, csak sejtjük, hogy lennének jó páran, Mi mindenesetre megálljuk, tudjuk, nem ez a megoldás. Inkább vissza megyünk az autóhoz pihenni egy kicsit, még egyszer fel szándékozunk menni a Paphoz. Hisz magyarok vagyunk, és van egy jó kis közmondásunk, miszerint: ,,három a magyar igazság...és plusz egy a ráadás ''– nos, remélem a ráadás elmarad ez esetben , köszönjük szépen nem kérjük, és végre hazaér az általunk hőn áhított Pap. Nahát! Én egy Pappal még ennyire soha nem akartam találkozni, mint most. Ha ezt Anyu hallaná...szinte hallom ahogy mondja,, látod, látod lányom mondtam Én Neked, hogy hinni KELL., érdemes, meglásd...'' És talán mondanám Én: ,,Persze Anyukám hiszek Én, csak nem úgy és abban amiben Te, viszont a lényeg ugyanaz.'' De sajnos nem értené. Na ebből lenne is hajcihő...Ezért nem is mondanék semmit, mert még magam sem tudom miben is hiszek és ez hívés e egyáltalán. Ésszel fogható magyarázatom nincs még magamnak sem, csak érzeteim evvel kapcsolatban, az meg még nem fejlődött olyan szintre, hogy szavakba tudjam önteni.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése