Így éltük meg...

Lépésről a másikra

01. - 02. - 03. - 04. - 05. - 06. - 07. - 08. - 09. - 10. - 11. - 12. - 13. - 14. - 15. - 16. - 17. - 18. - 19. - 20. - 21. - 22. - 23. - 24. - 25.
26. - 27. - 28. - 29. - 30. - 31. - 32. - 33. - 34. - 35. - 36. - 37. - 38. - 39. - 40. - 41. - 42. - 43. - 44. - 45. - 46. - 47. - 48. - 49. - 50.
51. - 52. - 53. - 54. - 55. - 56. - 57. - 58. - 59. - 60. - 61. - 62. - 63. - 64. - 65. - 66. - 67. - 68. - 69. - 70. - 71. - 72. - 73. - 74. - 75.
76. - 77. - 78. - 79. - 80. - 81. - 82. - 83. - 84. - 85. - 86. - 87. - 88. - 89. - 90. - 91. - 92. - 93. - 94. - 95. - 96. - 97. - 98. - 99. -100.
Ezek nem LOTTÓ számok, hanem? na mi? igen linkek sorban részenként. Egy katt és ott a folytatás!

2011. június 7., kedd

Melyik a jó út..? 24.

Ülünk a parton és a hallottakat emésztjük. Párom nincs elkeseredve, ,,két ember nem a világ''- mondja, de engem a szomorúság hatalmába kerített . Nem vagyok ideges, aggodalmas, csak szomorú. Bámultam a végeláthatatlan hatalmas tengert, és csöndben hallgattam párom lelkesítő monológját...volt már ilyen helyzetben, ült már így parton, se pénze, se élelme, és autója sem volt még akkor, de biztos volt benne, hogy minden megoldódik, (ami úgy is lett, )és most is határozottan tudja, érzi most sem lesz máshogy. Nem tudom mi volt nagyobb hatással rám az Ő lelkesedése, vagy a örök mozgásban lévő tenger nyugtató hatása, vagy esetleg mindkettő, de elmúlt a szomorúság és ahogy elmúlt ,nem is értettem, hogy tudott elhatalmasodni rajtam e érzés.
Immár könnyű szívvel, teljes nyugalomban ülök be az autóba, és folytattuk tovább utunkat. Miközben elhagyjuk e falut és még a hatása alatt vagyunk az itt tapasztalt mozdulatlanságnak, csendességnek, élettelenségnek elnevezzük: Holt Falunak.
Imre elhatározza, nem megyünk mégse a tengerpari útvonalon, lehet, hogy jobban járunk, ha távolabbi úton megyünk tovább dél felé. Nem ellenkezek, tudja mit csinál. Rá hagyatkozom nyugodt szívvel, teljes bizalommal. Az üzemanyag mennyiségét jelző mutató pirosban áll, de számításunk szerint még kell lennie 4-5 liternek, az azt jelenti, még körülbelül 100 kilométerre elég. Párom fáradt, pihenni szeretne, aludni egy kicsit, ezért egy elhagyatott épület háta mögött leparkolunk. Körbe járjuk a házat, valamikor itt egy kölcsönző működhetett, a kirakaton keresztül belátva háborús állapotokat fedezünk fel. Mintha hirtelen kellett volna elhagyniuk az irodát, papírok, dobozok halmaza szanaszét padlón, íróasztalon egyaránt. Még délután van, de egy nagyobb domb lábánál vagyunk, és ahogy a mögött eltűnik a nap, avval együtt érezhetően hűl a levegő. Bezárkózunk az autóba, felhúzzuk az ablakokat is, az egyik plédet magunkra vetvén -ki ki a maga ülésén elhelyezkedve -álomba merülünk.
Arra ébredek, hogy már erősen szürkül, nem szeretnék itt maradni, remélem most már Imre is felébred hamarosan.

Nincsenek megjegyzések: