Mint kiderült ez egy nyugdíjas ház. Nem semmi! Ekkora épületet fent tudnak tartani a nyugdíjasoknak. Mivel már egyre jobban sötétedik, felkapcsolták bent a villanyokat, és az egész oldala a háznak szinte üvegablakokból áll, teljesen belátni a nagy terembe, ahol több asztal van. Némelyeknél kártyáznak, némelyeknél beszélgetnek, vagy tévéznek, ami nagyságával falra akasztva sugározza az adást. Bemegyünk a bejáraton, itt már látszik több ajtó van, nyilván mindegyik mögött egy terem vagy más helység rejtőzik. Az egyik ajtó nyitva, egyértelműen előadás folyik benne, angoloknak nézzük azokat akik tartják. Senki nem törődik velünk, az előtérben van néhány konnektor Párom most az egyik előtt kuporogva várja, hogy valamennyit töltsön az akkumulátor. Ha félórát már sikerülne tölteni az már jó. Hálózatot nem talál, legalábbis, ami nyilvános lenne olyat nem. Nem maradunk sokáig, töltött valamennyit, ez a lényeg.
Kint már megjegyezzük viszont, hogy ezt előbb is felfedezhettük volna. Na de, hát mint már tudjuk: semmi sincs véletlen, így ez sem. Valószínű nem fontos most, hogy evvel foglalkozzunk, hogy a gép fel legyen töltve. Evvel le is zárjuk a témát, nem bosszankodunk rajta. Egy lehetőség lett volna, amit nem vettünk észre, pedig egész nap itt volt az orrunk előtt. Putty. Ez van.
Hanem, mivel nem repült a szánkba a sült galamb, és magad uram, ha szolgád nincs (biztos a rendezőnk kávészünetet tart, vagy más egyéb elfoglaltsága keletkezett.) elvben, ki kellene találnunk, hogy hogyan tudunk üzemanyaghoz jutni, ha már van rá pénzünk. Menni szeretnénk, de már nagyon.
Induljunk el gyalog, vagy mi legyen? Több kilométer a benzinkút. Hmm, hmm. Mi legyen? Már másodszor gurul el terepjáróval előttünk a rendőrség, de nem foglalkoznak velünk. Mintha ott sem lennénk. Aminek örülünk is, de valami miatt most jobb lenne, ha mégis észre vennének. Ahogy először megláttam Őket eszembe jutott: mi lenne, ha oda mennénk hozzájuk és segítséget kérnénk az ügyben, hogy legyen üzemanyagunk. Most, hogy így már másodszor látom Őket, fel is vetem az ötletet. Párom nem nagyon lelkesedik érte. Pedig nem szokott semmin úgymond parázni, de amit jobb elkerülni, az elé ne álljunk. Jó, jó, de akkor mit tegyünk mégis? Ugye nem akarunk itt megöregedni? Igaz itt van szemben a nyugdíjasház, de hát azért mégis, na.
A józan ész döntött, elmegyünk a rendőrségre. Bemenve párom előadta a lényeget, egy kis körítéssel, hogy értsék is egyáltalán miről is van szó. Jöjjünk vissza egy kicsit később, mert a járőrök terepen vannak. Jó. Addig sétálunk a környéken. Nem megyünk messzire, csak egy két utcányit kerülünk.
Érdekes jelenségre leszek figyelmes. A házak sarkán, s a bejárati ajtóknál vízzel töltött palackok vannak szinte mindenhol. Mi ez? Mi célt szolgál?
Kapom is a kész választ. Nos a kóbor kutyák, macskák miatt van. Majd látni fogom máshol is, ez itt bevett szokás. Ez azért van, hogy így nem pisilik le az állatok a környéket. ??? És akkor tartsam magam a fogadalmamhoz, hogy nem fogok úton útfélen elképedni.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése