Először is mivel akármilyen jó idő is van napközben, éjszakára már érezhetően lehűl a levegő. Nincs mínusz, de 10 fok alá, vagy aköré süllyed le a hőmérséklet hőfoka. Előszedek az egyik táskából még pulcsikat és mindegyikünk nagykabátját. Még jó, hogy nálunk van, most nagyon jól jön. Aztán mindegyikünk lábához beteszünk egy egy táskát, hogy valamit enyhítsen a beáramló hidegen. Felvesszük a kabátokat és egy jó éjt puszi kíséretében a hátra döntött üléseken elnyúlunk mindegyikünk külön külön kettő takaró alatt. Egy már nem elég. Én még az ajtó és magam közé is betuszkolok egy ruhadarabot, érzem, hogy jön be a cúg.
Párom hamar elalszik, én meg hiába akarom utánozni, nem megy. Nem tudok elaludni. Zavar a fény. Na meg az arra járó emberek is. Nem mintha bebámulnának, nem hiszem, hogy egyből látják elhaladtukban, hogy egyáltalán van valaki az autóban. De valahogy mégis zavar. Mióta úton vagyunk most fordul először velem ilyesmi, hogy azért nem tudok elaludni, mert az utcán az autóban kell ezt tennem. Igaz eddig mindig olyan helyeket fogtunk ki , ahol nem zavart senki és semmi. Menetelnek a gondolataim a jövő körül. Vajon mi lesz? Hogy lesz? Eddig eljutottunk oké, de Andalucia és azon belül Malaga még legalább ezer kilométer. Vajon lesz még ilyen , hogy valaki kisegít, vagy találunk munkát? Eddig nem engedtem semmi -féle negatív gondolatot magamhoz közel, de ezt most képtelen vagyok megtenni.
Most inkább szeretnék egy meleg szobában kényelmes ágyban a Párom mellé bújva aludni. Hajj, hogy én mindig a nehezebb részét választom az életnek! Kell ez nekem? És most, hogy ezt így megkérdeztem magamtól, illik is válaszolni. Figyelem az érzéseimet. Bele gondolok abba, hogy járok valahova dolgozni napi 12 órába minimálbérért és prémium gyanánt kapom a tulajdonos és némely kollégák zsarnokoskodását, és bónuszként meg a stresszt! Vagy nincs munkánk és napokig, hetekig azon vagyunk mások nyakán élve , hogy végre legyen már valami. Minden figyelmem érzéseimre terelem , a lehető legőszintébb akarok lenni magammal szemben. És jön a határozott válasz, ami nem logikus kigondolás, hanem érzésből fakadó.
Hát inkább ez. Igen. Inkább megpróbálni valami újat, mást. Talán sikerül. Talán nem úgy lesz, ahogy elterveztük, most még nem tudni. Mindenesetre egy nagy kaland, amiből sokat lehet tapasztalni és azokból tanulni. Már ezért is megéri. Nem. Nem bántam meg, hogy belevágtam. Ezt határozottan érzem. Aztán, hogy az aggódás még jobban ne hatalmasodjon el rajtam inkább felidézem az eddig történteket mióta elindultunk. Ez beválik, mert kezdek megnyugodni és derűlátóbb lenni. Eddig is volt valahogy, nem is akárhogy és mindig mindenhol jó helyen és megfelelő időben megfelelő emberekkel találkozva voltunk. És különben is ma kaptunk 20 eurót, amiből tovább tudtunk jönni egész Barcelonáig. Vagy ki tudja hol vagyunkig. Mindenesetre haladtunk, nem is keveset. És mivel egy ideje azt az elvet vallom, hogy a rossz dolgoknak is meg van a jó oldala és inkább azt nézem, a kétségeim kezdenek elpárologni. Nem úgy az autó ablakai. Nahát bepárásodtak az ablakok belülről! Most veszem észre. De jó, ez is megnyugtató, így már biztos nem lát be senki. És magamra húzom a takarót, ami alól csak az orom lóg ki szabadon.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése