A sötétbe látás veszélyes lehet...68.

Már az ötödik éjszakát fogjuk itt tölteni. Furcsa, hogy sokszor úgy érzem, mintha megállt volna az idő- pláne mikor órákig nem csinálunk egyebet, mint békésen, türelmesen üldögélünk az autóba és várunk. Mint akiknek fizetnének érte. Ennek ellenére viszont már eltelt öt nap, hogy ide megérkeztünk. (és nem fizetett érte senki) Holnap reményeink szerint megtörik ez az állapot és újra mozgásba lendülünk. Addig van még egy kis idő. Már beesteledett, a műhely is bezárt, de a környéken lévő élet még élénk. Nagy a jövés-menés autóval, gyalogosan. Néhány már ismerős arc is feltűnik, mint például a két nyugdíjas néni, kik zsebkutyájukat szó szerint kutyafuttában sétáltatják. Bár erről a fajta sétáról a maratoni gyors távgyaloglás jut eszembe. Sajnálom, de murisak, na. Rojják a köröket a tér körül, kutyának a lába jobb esetben ép hogy éri a talaj, szinte pattogva igyekszik lépést tartani a gazdájukkal, kiknek a felvett gyors tempó mellett a szájuk sem áll be. Ugyanis beszélgetnek. Egyszerre, mindenki mondja a magáét. Vajon, hogy hallják meg, hogy a másik mit mond, na azt nem tudom, de úgy tűnik jól kijönnek egymással. És még, hogy illetlenség a másik szavába vágni! Hah, micsoda elcsépelt, hülye magyar illemszabály... Ezen elbeszélgetve egy még érdekesebb jelenségre leszünk figyelmesek. A bezárt műhely előtt megáll egy fehér tranzit és két alak száll ki belőle. Ezen nem is lenne semmi csodálkozni való, ha nem viselkednének úgy-ahogy. Az egyik a hátsó ajtóhoz megy amit kinyit résnyire és ott áll, míg a másik idegesen az autó körül járkálva folyamatosan vizslatja a környéket, miközben eszik. Mindketten figyeljük őket, hogy vajon mit csinálnak. Páromnak beindul a fantáziája. Pláne akkor, mikor odamegy hozzájuk egy nő, nagy táskával és eltűnik a hátsó ajtó mögött. Aztán üres kézzel távozik. És jönnek még mások is. Fiatal pár, kik üres kézzel jönnek, és nagy szatyorral mennek el, amit alig bírnak el ketten. És nincs megállás. Jönnek-mennek az emberek, ki így , ki úgy. Ajaj. Vajon milyen illegális tevékenység folyhat itt? Találgatunk, persze Imre az tudja. Szerinte egy mozgó elosztóhelyet látunk ép. Na hiszen, talán akkor nem nagyon kellene arra fele bámulnunk. Én igyekszem felvenni azt a magatartási formát, hogy mintha nem is látnám őket. Párom viszont kekszet majszolgatva folyamatosan figyeli a tevékenységet, mint egy titkos küldetésben lévő hekus. Szerinte akiknek félni valójuk van, azok nem mi vagyunk, hanem ők. Meg különben is sötétben vagyunk, ahhoz közelebb kellene jönniük, hogy meglássanak. Hah, ez megnyugtató. Hiába, na. Ez az én Párom, mindig tudja mikor mit mondjon, hogy lenyugodjak. Valójában azért annyira nem is vagyok feszült, hogy :Úristen most mi lesz, ha kiszúrnak, hogy figyeljük őket-, de hát azért mégis na, van bennem -valami kellemetlen ez a helyzet - érzés. Viszont néha azért oda- oda pislantok , mert a kíváncsiságom az nagyobb bárminél: és most azt látom, hogy a vizslató emberke mégiscsak, sötétség ide, sötétség oda, kiszúrt minket és odaszól a társának, ki ugyancsak felénk tekinget, miközben beszél a másikhoz. Na most már Párom szemei sem lógnak kocsányon az eseményeken, inkább elfordítja róluk kíváncsi tekintetét és mindketten azon vagyunk , hogy még véletlenül se nézzünk oda. Csak a szemem sarkából érzékelem egy kis idő múlva, hogy beszállnak az autóba és elmennek. Hát mit mondjak? nem is tudom megkönnyebbülés- e vagy mi, de kienged bennem valami az biztos. Viszont most folyamatosan ez az eset a téma. Eldöntjük, hogy kérjük a nyomozókhoz a felvételünket, mert simán lehetne belőlünk megfigyelő és lefülelő alkalmazott, ha egy kicsit jobban csináljuk.